Káli-medence

A Balaton-felvidék egyik legszebb tája a Déli-Bakony lábánál elhelyezkedő Káli-medence. A Káli-medence, a Balaton északi partjától 3 km-re terül el, ezen a festői védett területen fekszik Kékkút is. Ezt az egyedülálló természeti területet 1997 őszén a  Balaton-felvidéki  Nemzeti Park részévé  nyilvánították.

A dombok alján meghúzódó falvakat megművelt szőlők és a települések sajátos jellegét meghatározó, színes homokkőből épített présházak szegélyezik, ebben az egyedülálló környezetben találhatók a források is.
A Káli-medencére jellemző zártsággal sikerült elkerülni az urbanizáció környezetszennyező hatását. Így őrizhette meg a mai napig természeti kincseit, hagyományait. Kutatások alapján a medence kialakulásának kezdete a geológiai "óidőre" tehető. A medencét dél felől övező, a Balatontól elválasztó hegyvonulat vörös, durva homokköve hazánk földjének egyik legősibb kőzete, mintegy 250 millió éves. Vulkánok tevékenysége, kontinensek ütközése, hegységek kiemelkedése, tengermedencék születése, jégkori klímaváltozások, és a karsztvizek munkája alakította a mai képére ezt az 53 négyzetkilométernyi területet.

A kékkúti forrás a vulkáni tevékenység utolsó szakaszában jött létre.
A Theodora Kékkúti és Theodora Kereki természetes ásványvizek tisztaságukat és az emberi szervezet számára előnyös összetételüket a terület geológiai-hidrogeológiai adottságain túl a környezet érintetlenségének is köszönhetik.

A Káli-medence egész területén nincs számottevő ipari tevékenység, a mezőgazdaságban pedig mind nagyobb teret kap a hagyományos rét-legelőgazdálkodás és a biotermelés.Annak érdekében, hogy a felszíni eredetű szennyezések kockázatát lecsökkentsük, az ásványvíz termelő kutak környezetében létrehozunk egy hidrogeológiai védőterületet. Ez biztosítja, hogy a felszín alatti ásványvíz kincs minősége és mennyisége hosszú ideig fennmaradjon, azt külső eredetű szennyezés ne veszélyeztesse.